Az állam adózási és újraelosztási dzsungelének alaptörvényei sem mások. A legerősebb ragadozó maga az állam. Nem nehéz kitalálni, hogy ebben a kontextusban a jámbor növényevő az adófizető polgár, aki komótos tempóban, szinte prédaként fizeti az adót. Legjobb esetben is kitérő manőverekkel igyekszik könnyíteni a helyzetén. A kisebb és gyengébb alanyunk az „adózási táplálékláncban” az önkormányzat. Értem ezt abban az összefüggésben, hogy adót az állam mellett a falu vagy város vet ki, nyilván teljesen más összegben és jogcímen, mint az állam.
Az állam kormányzata milliárdos tételekben rendelkezik adóbevételekkel, ebből csorgat vissza egy összeget a városok és falvak működésére, pontosabban az alkalmazottak és kisiparosok béradójának 55,1 százaléka kerül „visszaosztásra”. Ez az arány 2024. év végéig egyébként 70 százalék volt, jövőre pedig már csak 53 százalékra tervezik.
Újra úgy spórol a kormány, ahogy illik: jól megnyirbálja a falvak és városok pénzügyi rendszerét, közben azért nemes egyszerűséggel úgy emel pl. pedagógusbért, hogy pénzt nem ad hozzá, sőt inkább elvesz. Évek óta ez megy, mindig azon csattan az ostor, aki a közpénzek kezelésében élen jár. Azokon, akik az országot a legmélyebb gödörből is kiráncigálják, akik eszközök hiányában is megoldják a kötelező tesztelést. Azokon, akik örökké az első vonalban vannak, mert ismertek, és a bajban mindig a polgár mellett állnak. Jön a következő év, talán eddig még sosem tapasztalt gondokkal lesz tele.
Az állami „adózási táplálékláncban” a magyarok által lakott falvak pedig nemcsak a kisebb, hanem a gyengébb jelzőt is magukra aggathatják. A falu tengerszint feletti magassága, illetve a lakosok száma szerint extrán sújtottak, mert kicsik és alacsonyan vannak. Ez valahogy nem akar változni, hiába cserkésszük be a kérdést minden irányból. Egyetlen módja van annak, hogy változásokra kerüljön sor. Itt is érvényes a dzsungel törvénye: a sok kicsi a nagyot is megfutamítja. Sajátos ügyeink kezelésére ezzel a szándékkal alkotunk sokadalmat, sok kicsiből nagyot. Szakmai nyelven ezt úgy mondjuk: létrehozzuk a Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulást (SZMÖT). Sose mások ellen, hanem magunkért, mert bizony vannak ügyek, amiket csak mi (akarunk) értünk. Legyen sikeres, dolgozzunk ott is értünk, érted!