Ezek az elkobzások az ún. Beneš-dekrétumok II. világháborút követő elfogadásából erednek, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács rendeletein keresztül valósultak meg — különösen a 104/1945. sz. rendelet alapján, amely a német vagy magyar nemzetiségű személyek mezőgazdasági földjeinek elkobzását írta elő.
Ezeket az intézkedéseket évtizedeken át történelmi jellegűnek tekintették. A közelmúltbeli jogi fejlemények azonban azt mutatják, hogy az e jogszabályok alapján kiadott elkobzási határozatokat ismét aktiválják, és mai ingatlan- és tulajdonjogi eljárásokban alkalmazzák. Számos II. világháborút követő elkobzási határozatot annak idején soha nem hajtottak végre formálisan, és így nem került bejegyzésre a földhivatali nyilvántartásba. Ennek következtében családok évtizedeken át jogszerűen birtokolták és örökölték ezeket az ingatlanokat. Ma ezeket a rendezetlen ügyeket adminisztratív hibaként minősítik át, és a tulajdonjogot visszamenőlegesen az állam javára jegyzik be — gyakran előzetes értesítés vagy kártalanítás nélkül.
A jelenség nem elszigetelt: a Szlovák Földalap továbbra is levéltári iratanyagok vizsgálatával keresi a végre nem hajtott II. világháborút követő elkobzási határozatokat. A Szlovákiában működő FUEN-tagszervezet, a Magyar Szövetség közérdekű adatigénylés alapján megszerzett adatai szerint 2019 és 2025 között több mint 1 000 hektárnyi földterület érintett. Ezek az intézkedések aránytalanul sújtják a magyar vagy német felmenőkkel rendelkező személyeket, beleértve a szlovák állampolgárokat, valamint más uniós polgárokat is.
A FUEN súlyos aggodalommal jegyzi meg azt is, hogy a szlovák parlament a közelmúltban olyan módosítást fogadott el a Büntető Törvénykönyvhöz, amely büntetőjogi felelősséget — akár hat hónapig terjedő szabadságvesztést — vezet be mindazokkal szemben, akik nyilvánosan „tagadják” a második világháború utáni rendezést, ideértve a Szlovák Nemzeti Tanács azon rendeleteit is, amelyek a jelenlegi földelkobzási gyakorlat alapjául szolgálnak. Az ilyen jellegű szabályozás az átláthatóság aláásásának kockázatát hordozza, és komoly fenyegetést jelent a véleménynyilvánítás szabadságára, mivel gátolhatja a nyilvános párbeszéd kibontakozását.
A II. világháborút követő, etnikai alapú elkobzási intézkedések alkalmazása összeegyeztethetetlen az egyenlőség, a megkülönböztetés tilalma és a jogbiztonság elveivel. Visszamenőleges alkalmazásuk komoly aggályokat vet fel a korszerű európai normáknak való megfelelés kapcsán, és az európai kisebbségvédelmi keretrendszerbe vetett bizalom, valamint a tulajdonviszonyok stabilitásának megrendüléséhez vezethet.
A FUEN ezért az alábbiakat sürgeti:
- Sürgős, független és átfogó vizsgálatot uniós intézmények részéről a Szlovák Nemzeti Tanács II. világháborút követő rendeleteinek (különösen a 104/1945. sz. SZNT rendeletnek) mai tulajdonjogi eljárásokban történő alkalmazásáról.
- Minden olyan elkobzási és telekkönyvi (nyilvántartási) eljárás felfüggesztését, amelyben az etnikai vagy felmenői (ancestrális) szempont döntő szerepet játszik. Azokat a történelmi jogi eszközöket, amelyeket annak idején formálisan nem fejeztek be, nem szabad a mai tulajdonviszonyokra alkalmazni, mert ez súlyos jogbizonytalanságot teremt.
- Erősebb támogatást a civil társadalom és az emberi jogi szervezetek részéről az ügyek kiterjedésének dokumentálásához, az érintettek segítéséhez és a független monitoringhoz való hozzájáruláshoz.
- Fokozott média- és nyilvános figyelmet, amely elengedhetetlen annak érdekében, hogy a közvélemény tudomást szerezzen azokról a helyzetekről, amikor történelmi, etnikai jellegű kritériumok alapján sérülhetnek a tulajdonjogok — ez a gyakorlat összeegyeztethetetlen a demokratikus és emberi jogi normákkal.
A FUEN teljes szolidaritást vállal mindazon személyekkel és közösségekkel, akiknek földjét, identitását vagy történelmi jogait veszély fenyegeti, és felhívja az európai intézményeket, a civil társadalmat és a médiát, hogy gyorsan és határozottan lépjenek fel.