Csapataink 2023 őszétől harcban, kultúrharcban is állnak. Nemcsak közösségünk méltóságát, hanem intézményrendszerét is támadás éri. Az újonnan kinevezett kormánytagok alatt még meg sem melegedett a szék, máris bedobták a KKA megszüntetésének az ötletét. Petícióval védekeztünk. Sikeresen. Fel sem lélegeztünk, és már jött is a nyelvtörvény szigorítására tett kísérlet. Ezt a kiszivárgott információknak és a magyar párt szakembereinek köszönhetően sikerült leszerelni. A lőcsei Szepesi Múzeumból rohamrendőrök és egy csuklyás kultuszminisztériumi hivatalnok kíséretében elszállított Cecília Gonzaga mellszobráról többet cikkezett a szlovák sajtó, de bennünket Máté Tímea, a Betléri Múzeum igazgatójának botrányos félreállítása is felháborított. Pedig akkor még nem tudtuk, hogy Machaláék ügyeskedése miatt a krasznahorkai várat 2027-ben sem nyitják meg a látogatók előtt. Hadd ne mondjam, hogy a párizsi Notre-Dame-székesegyházat 5 év és 8 hónap alatt újították fel!
Machaláék egyik legkedvesebb játszótere épp a Szlovák Nemzeti Múzeum lett. A vár felújítására szánt 17 millió is csábító, az alsósztregovai Madách-kastélyt is dicsérgetik, a pozsonyi Brämer-kúria miatt még a nemzetiségi múzeumokat is átszerveznék. Na jó, ezt sosem erősítették meg, de a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma igazgatójától már megszabadultak. Jarábik Gabriellát nemcsak leváltották, hanem a helyét is beszántották.
A nyári uborkaszezon helyett jött a KultMinor arrogáns igazgatóválasztása – zárt ajtók mögött, minden írott és íratlan szabályt felrúgva. Ruszin barátainkkal egészen a Főügyészségig mentünk, de akkoriban Maroš Žilinka még bízhatott az életjáradékában, panaszunkat elutasította. Machala barátja jött, Jarábik Gabriella ment. Egy hónappal ezelőtt a kétnyelvű közúti irányjelző táblák hozták ki a sodrából. Azért azt se hallgassuk el, hogy Martina Šimkovičová hivatalvezetőjének nem csak velünk, magyarokkal van baja. Pár napja a bécsi filharmonikusok újévi koncertje miatt akadékoskodott, amit a szlovák köztelevízió évek óta közvetít. Nagy a gyanúm, jövőre már nem fogja.
Furcsa ez a kultúr- és kormánypolitika. Miközben jó kapcsolatokról beszél, legitimizálja az eszkalálódó közhangulatot. Ne csodálkozzunk, hogy Pozsonyban volt egy késelés, és magyar köztisztviselőket kihallgatásokra vagy mentelmi bizottság elé cibálnak.
Én azt mondanám, hogy a jó kapcsolatok ellenére is tartsuk szárazon a puskaport, mert csapataink kultúrharcban állnak.