Bár az állásfoglalás jogilag nem kötelező erejű, politikai jelentősége vitathatatlan. Szlovákia uniós csatlakozása óta először fordult elő, hogy az Európai Parlament nyíltan elítélte a Beneš-dekrétumokra épülő jelenkori joggyakorlatot.
Az EP szerint a tavaly elfogadott szlovák büntetőjogi módosítás veszélyt jelent a véleménynyilvánítás szabadságára, a magyar nemzeti közösséget különösen érintő földelkobzások pedig sértik a jogbiztonság és a jogállamiság alapelveit. Ezek a gyakorlatok több száz tulajdonost fosztottak meg földjeiktől, és komoly aggályokat vetnek fel az uniós joggal kapcsolatban is. Az EP arra is felszólítja a szlovák hatóságokat, hogy állítsák le a folyamatban lévő elkobzásokat, függesszék fel az eljárásokat, valamint biztosítsák a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak hatékony védelmét.
Mindez önmagában még nem oldja meg a problémát. Az EP nem tudja kikényszeríteni a változást, erre az Európai Bizottság rendelkezik valódi eszközökkel. Az elmúlt években azonban a Bizottság következetesen elzárkózott attól, hogy érdemben foglalkozzon a Beneš-dekrétumok ügyével.
A mostani állásfoglalás mégis fontos fordulópont lehet, hiszen egy olyan politikai és jogi hivatkozási alap jött létre, amelyre a jövőben építeni lehet. Egyre nehezebb lesz azt állítani, hogy ez pusztán történelmi vagy belpolitikai kérdés.
Az elmúlt hónapokban sikerült újra hatékonyan európai szintre emelni a kérdést. Ebben fontos szerepet játszott a Magyar Szövetség háttérmunkája, az európai intézmények tájékoztatása, valamint az EP kisebbségi munkacsoportjában és a LIBE bizottságban tartott szakmai fórumok is.
Bár a felvidéki magyarságnak jelenleg nincs saját EP-képviselete, az Európai Néppártban helyet foglaló képviselőknek – elsősorban a dekrétumok ügyét az elmúlt években következetesen képviselő Vincze Lorántnak, valamint a TISZA képviselőinek – köszönhetően végül bekerültek az állásfoglalásba a Beneš-dekrétumokra vonatkozó részek.
A történetnek három fontos tanulsága van. Az első, hogy az uniós kisebbségi érdekérvényesítés sokszor reménytelen szélmalomharcnak tűnik, de a kitartó munka eredményt hozhat. Szlovákia önmagától aligha fogja rendezni ezt a kérdést. Nemzetközi nyomás nélkül kevés az esély a változásra.
A második tanulság, hogy az európai politikai fősodorban végzett érdekérvényesítésnek továbbra is komoly jelentősége van. Időről időre felmerül, hogy a felvidéki magyar politikának hátat kellene fordítania az Európai Néppártnak. A mostani ügy azonban éppen azt mutatja meg, milyen értéket jelent az EPP-n belüli politikai jelenlét és kapcsolatrendszer.
A harmadik – talán legfontosabb – tanulság pedig az, hogy a kisebbségi jogok védelme egyre inkább jogállamisági kérdésként jelenik meg Európában. Az EP most egyértelműen kimondta: a kisebbségi jogok védelme a jogállamiság alapvető követelménye. A felvidéki magyarságnak ezt nem ideológiai vitaként, hanem lehetőségként kell szemlélnie. Ha a kisebbségi jogok ügye bekerül az európai jogállamisági mechanizmusok körébe, az új politikai és jogi eszközöket teremthet számunkra, amelyekkel élnünk kell.