A nyár végére az államkassza körül valóságos politikai túszdráma alakult ki. Taraba miniszter esetleges leváltása, az SNS gazdaságélénkítő követelései, a tranzakciós adó eltörlésének kérdése és a HLAS szociális javaslatai egyaránt befolyásolják majd a végső számokat. A miniszterelnök az év folyamán többször is kijelentette, hogy akár már szeptemberre elkészülhet a tervezet, de ez a fentiek fényében is erősen optimista kilátásnak tűnik.
A pénzügyminisztériumnak ráadásul nemcsak a koalíciós vitákkal kell megküzdenie. A költségvetési felelősségről szóló alkotmánytörvény szerint Szlovákia államadóssága már a legszigorúbb szankciós sávba került. Ez két kötelezettséget jelent: a kormánynak bizalmat kell kérnie a parlamenttől, valamint a következő költségvetésnek legalább nullszaldósnak kell lennie.
Az első előírás teljesítése már önmagában is nehézkesen ment. A kabinet hónapokig bagatellizálta a törvényt, azzal érvelve, hogy a haladéktalanul kifejezés nem egyértelmű. Végül csak az alkotmánybírósági döntést követően (amely kimondta, hogy a haladéktalanul valóban azt jelenti, hogy haladéktalanul), jelentős késéssel kezdeményezte a bizalmi szavazást, amelyet végül júniusban megnyert. A második feltétel teljesítése azonban még kérdésesebb. A belügyminiszter a hétvégén kijelentette: a kormány nem állíthat össze kiegyensúlyozott költségvetést a szociális rendszer rovására. Andrej Danko kicsit kreatívabban azt javasolta, hogy a kabinet nyújtson be ugyan nullszaldós tervet, de azt majd a parlamentben úgy módosítják, ahogy szeretnék, ezzel kijátszva a törvény nyelvezetét.
Csakhogy a számok makacs dolgok. A konszolidáció nem hozta a remélt eredményeket, a várt bevételek elmaradtak, miközben a gazdaság növekedési képessége gyengült. Új bevételek előteremtése egy választások előtti évben politikailag kockázatos, így maradna a kiadások csökkentése. Egy kampányidőszakra szánt költségvetésben azonban nehéz elképzelni, hogy éppen a legnagyobb tételekhez, például a szociális juttatásokhoz nyúljon a kormány.
Ezért kevesen fogadnának arra, hogy 2027-ben az állam valóban csak annyit költ majd, amennyit megtermel. Az újabb hiány viszont tovább növelné az államadósságot, amelynek nemcsak a nagysága, hanem a fenntartási költsége is egyre súlyosabb probléma (2026-ban valamivel több, mint kétmilliárd eurót költünk rá). Az adósság kezelése hamarosan évi hárommilliárd euróba kerülhet. Ez már akkora összeg, mint amennyit egy év alatt a honvédelemre fordítunk, és megközelíti az oktatásra, kutatásra és fejlesztésre szánt források felét.
A nagy költőt kissé átírva: itt van az ősz, itt van újra, nehéz, mint mindig minekünk. A felelőtlen kormányzás árát pedig még hosszú évekig fizetjük majd. Ősztől nyárig, minden évben.