Bár a klímaváltozás és a szárazság az ország más vidékeit is sújtja, a lajtos kocsiknál mégis a gömöriek kénytelenek sorban állni. Éppen ennek a napilapnak a hasábjain értesülhettünk arról, hogy milyen méltatlan, a 21. századhoz egyáltalán nem illő körülmények között jutnak ivóvízhez az itteni emberek.
Ami azonban ennél is felháborítóbb és méltatlanabb, az az, ahogyan a kormányzat ezt a válságot kezeli: hogy még ebben a helyzetben sem hajlandó arról beszélni, hogy azért maradtunk víz nélkül, mert nincs vezetékes vizünk.
Tomáš Tarabát, a környezetvédelmi tárca nemrég leváltott vezetőjét minisztersége idején láthatóan jobban foglalkoztatta a málnapataki vízierőmű körüli üzleti és politikai játszma, mint a gömöriek ivóvize. Most is a Jozef Šimkóval köttetendő politikai szövetség és a helyi pozíciók egyengetése miatt bukkant fel Rimaszombatban.
Az is teljesen abszurd, hogy az aszály okozta vízhiányt Rudolf Huliak sportminiszter próbálja elintézni. Nem mellesleg ő a Vidék Pártjának elnöke is, aki nyilvánvalóan kitűnő kampányhúzásnak tartja, hogy 38 polgármester jelenlétében látványosan megígér 38 mélyfúrású kutat.
Csakhogy ez a látványos bejelentés a hidrogeológiai valósággal és a józan ésszel is szembemegy. Nem mindenhol van iható vagy elegendő mennyiségű rétegvíz. Gömörben a mélyfúrásoknál komoly kockázatot jelent a víz magas ásványianyag-tartalma, valamint a megnövekedett vas- és mangánkoncentráció. Költséges víztisztító technológia nélkül ez a víz ivásra alkalmatlan maradhat. Tanulmányok hiányában abban sem lehetünk biztosak, hogy a nagykapacitású kutak milyen hatással lesznek a már meglévő kutakra a következő, tartósan száraz nyáron.
De ami még ennél is fontosabb: a Huliak-terv és a rögtönzött kutak nem oldják meg a víz nélkül maradt falvak legnagyobb gondját, a közmű hiányát.
Ahogy párttársam, Nagy József korábbi környezetvédelmi miniszter is rámutatott, a mélyfúrású kutak és a patakok vízszintjének emelése csupán átmeneti tüneti kezelést nyújtanak. A probléma gyökerét kizárólag a hiányzó vízellátási infrastruktúra fejlesztésével, célirányos közművesítéssel, valamint a meglévő víztározók (Hriňová, Klenovec, Málinec) hálózatának összekötésével lehet felszámolni. Ehhez pedig pénz kell. A kormányintézkedések olyan helyzetbe juttatták az önkormányzatokat, hogy azok a vízvezeték és a csatornahálózat kiépítéséhez szükséges önrésszel sem rendelkeznek. Ezeket az összegeket kell azonnal felszabadítani és a víz nélkül maradt falvak rendelkezésére bocsátani.
Ezért indítottam petíciót. Mert ha a dolog most sem a rendszerszintű megoldás irányába mozdul el, a 38 új kút sem menti meg a gömörieket a lajtos kocsiktól. És mert számunkra Gömör nem kampányhelyszín, hanem az otthonunk, amely végre érdemi infrastruktúrát és méltó bánásmódot követel.
A véleménycikk az Új Szóban jelent meg 2026. november 11-én.